A napok szépen lassan teltek az iskola napokhoz tudnám őket hasonlítani .
Tony nélkül olyan volt reggel az ébredés mintha egy rémálomba csöppennék minden egyes nap .
Amikor lementem a konyhába ő nem várt ott rám reggelivel és este sem bujt be hozzám nem adott jó éjt puszit és még csak nem is mosolygott rám kedvesen .
Ha soha többé nem láthatom abba én belehalok ..szó szerint.
Ahogy a penge kezemhez ért minden düh összegyűlt bennem egy kicsike pontba , arra a pontra összpontosítva vágtam meg a csuklom egymás után rengetegszer ,annyiszor amennyire szűkség volt minden fájdalmam elterelésére .
Minden kezdődött előröl.
Megint az a kislány voltam a fürdőszobában aki mások butaságai miatt magát bántja.
Én nem akartam újra ez a lány lenni ,utáltam azt a lányt aki legbelül voltam oly' gyenge és sebezhető .
De itt van bennem ha akarom ha nem és szépen lassan tönkretesz .
Apu megváltozott ,de szememben még mindig az az ember aki szemrebbenés nélkül ütött meg egy törékeny kislányt majd mosolyogva kért bocsánatot .
Nekem miért nem jár egy aprócska darab a boldogságból ?
Nem volt választásom engem senki sem kérdezett meg ,hogy akarom élni az életemet .
De ha kérdezték volna akkor most nem itt lennék hanem Tonyi mellet .
Mit gondolnak az emberek kik ők ?
Kik ők ,hogy helyettem éljék az életemet ?
Mit keresek én itt a mosdó kagyló felett vérző csuklóval mint egy 14 éves tinilány ?
Valahogy hirtelen jobb kedvem lett ,csak ugy a semmiből jött egy aprócska boldogság ...
Lemostam a karom és az arcom majd kiakartam menni a fürdőből ,de hányingerem lett ...
Mi történik velem ??
Amikor már minden kijött belőlem újra megmostam az arcom és a tükörbe néztem ,de nem azt láttam aki vagyok .
A lánynak a tükörben nem csillogott a szeme a szerelemtől és a karikák a szeme alatt még jobban biztattak arra ,hogy ez nem én vagyok ..én nem vagyok ennyire gyenge .
Ez megint az a kislány akit tönkretettek ,de én már nem ez a lány vagyok.
Az a lány meghalt , felnőtt és erősebb lett mint valaha ő már nincs többé.
-Elegem van ebből .!-hallottam meg Marie hangját ,lerohantam a lépcsőn és ő ott állt apuval szemben könnyes szemekkel .
-Mi történik ?.-érdeklődtem közéjük állva .Attól féltem ,hogy apu kedvessége csak látszat és ő még mindig ugyanaz az ember akinek én látom .
-Nem hagyja ,hogy a Lányunk neve Emili legyen .-mondta Marie durcásan .Elmosolyodtam és legszívesebben nevettem volna ...
-Fiunk lesz és a neve Robert ebben biztos vagyok.!-emelte fel a hangját apu mosolyogva ,szerintem ő is viccesnek találta ezt az egészet .
-Ha Fiú lesz akkor legyen Tom és ha lány akkor Zita .-mosolyodtam el újra .
-Zita ?.-húzta fel szemöldökét Marie .
-Tetszik .-mosolyodott el .
Amikor ezt a nagy családi vitát is túléltük , Marie-nek segítettem megteríteni ,de ez nem csak egy egyszerű tányér kipakolás volt ...
-Miért vagy mindig olyan szomorú ?.-kérdezte mikőzben az evőeszközöket helyeztük el .
-Szerelmes vagyok.!-jelentettem ki
-Hallgatlak ,meséld el .-ült le az asztalhoz én is leültem és mesélni kezdtem ,bár nem voltam benne biztos ,hogy kibírom könnyek nélkül ..
-Anyu a sok üzleti út és tárgyalás miatt ,mindig idegen emberekhez küld .
Most Louisianaba küldött egy vele egykorú férfihez ,akiről én azt hittem ,hogy olyan mint ő .Egy beképzelt kő gazdag pasi aki majd leszarja ,hogy mi van velem .De Tony nem volt ilyen ,ő foglakozott velem én csak .....-akadt el a hangom ,a sok emlék miatt amik teljesen összezavartak és az a gyenge kislány belülről kapart hegyes körmeivel ,elő akart jönni és sírni ,de én nem hagytam neki .
-Én egyre jobban megszerettem.-meséltem tovább mosolyogva .
-Tony akár az apám is lehetne .22 éve szakított vele anyu ,mert terhes lett aputól ...
Anyu még mindig szereti őt és azt mondta nekem ,ha én nem lennék ő még mindig Tonyvel lehetne .
De ez az egész engem már nem érdekel és csak Tonyval akarok lenni ,az sem számít ,hogy sokkal idősebb nálam és nem öregszünk meg együtt ,nem számít semmi csak ,hogy mellette ébredjek fel reggel és újra mosolyogjon rám .
De ...most itt vagyok és ő ott és én nem tudom mit tegyek .-a könnyeim már belülről mardostak égették szememet és egész testem üvölteni akart .
-Hallgass a szívedre .-mosolyodott el Marie.
-De nem mond semmit.
-Akkor figyelj oda rá jobban ..-állt fel és jött oda mellém mögém mutatott ,megfordultam és apu állt ott könnyes szemekkel .
-Nem elég ,hogy a szerelmemet ,de még a lányomat is ő veszi el tőlem .-nevette el magát és törölte le könnyeit.
-Sajnálom.-hajtottam le fejem.Olyan rossz volt őt sírni látni ,pedig gyermekként ez volt minden vágyam .
-Indulhatunk Louisianaba ?.-kérdezte komoly tekintettel .
-Ez hogy érted ?
-22 évig nem voltam az apád engedd ,hogy most a barátod legyek .-jött közelebb ,mire én felpattantam és megöleltem .
-Te mindig az apám voltál és az is maradsz .-mondtam halkan .
Másnap reggel már a reptér felé tartottunk én és apu .
Az autóban ülve eszembe jutott rengeteg kérdés ...
-Hogy érteted azt ,hogy Tony vette el tőled anyut ?.-fordultam felé .
-Anyukád ,már a jegyesem volt amikor összekeveredett azzal .-húzót egy megvető fintort arcára .
-Van neve is .!-jelentettem ki .
-Persze Tony .-forgatta meg szemeit .
-Tudod én mindennél jobban szerelmes voltam ,de anyukádat ez cseppet sem érdekelte majd mikor terhes lett és féltette a jó hírét velem maradt .Én a lányomként szerettelek Angela ,de amikor azt mondta ,hogy nem én vagyok az apád ...bennem minden darabokra hullott .Inni kezdtem és minden dühömet rajtad vezettem le .De tudom ,hogy a lányom vagy akkor is az vagy ha nem .
-Szereted Mariet ?.-probáltam terelni a témát valami boldogabb dologra .
-Mindennél jobban .-mosolyodott el .
-Az a lényeg .-mosolyodtam el én is.
Amikor a repülőn ültünk olyan ismerős volt minden ..megint ott voltam és a felhőket bámultam nem tudva mi vár rám amikor a gép leszáll .
-Tényleg szereted őt ?.-kérdezte apu komolysággal hangjában .
-Igen.-feleltem majd hirtelen megint hányingerem lett és szédülni is kezdtem .
-Jól vagy ?.
-Nem.!-jelentettem ki .
-Hányingerem van .-tornásztam fel magam állásba és a Wc-felé vettem az irányt .
Minden olyan homályos volt ...
Beteg vagyok ?
Amikor visszaértem apu mellé azt mondta mennyek el orvoshoz amire én csak bolintottam egyet ,de nem gondoltam komolyan .
5 nap telt el azóta ,hogy nem láttam Tonyt de egyáltalán nem féltem attól ,hogy talált valaki mást helyettem ,mert amikor kimondta "szeretlek" olyan igaznak hangzott senki más szájából nem hangzik ennyire valósnak .
-Szeretlek .-nézett rám apu fájdalmas tekintettel .
-Én is .-mosolyodtam el .
Mindig szeretni fogom mert ő az apán ..de sosem fogom azért szeretni aki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése