4.rész.!

Nagyon szépen kérlek írjatok megjegyzést ..tudni szeretném ,hogy olvassátok-e ...köszönöm <3 -Ronie

-Ki volt az ,mond már el .-könyörögtem neki ,de ő csak nézett rám nagy barna szemeivel .

-Az apukád miatt .-hajtotta le fejét .

-Elhagyott téged az apámért? .-nevettem el magam ,pedig számára nem volt vicces .

-Igen.

-Ki hagyna el téged bárkiért is .-mosolyodtam el .

-Mennyünk  nézünk valami filmet .-fogtam meg a csuklóját és elrángattam a kanapéhoz .

Valamiért nem mertem megfogni a kezét azért ő mégis csak 45 én meg csak 22 .

De mi is ez most köztünk ??.!

össze vagyok zavarodva ...

minden olyan gyorsan történt időm sem volt felfogni ezt az egészet .

Bekapcsoltam a tv-t ,kapcsolgattam  össze vissza a csatornák közt ,de semmit sem találtam  egyre idegesebb lettem .

-Angela .-mondta ki a nevemet édes hangján és kivette  a távirányítót   kezemből.

-nem gondolod ,hogy meg kéne ezt beszélnünk ?.-kérdezte teljesen nyugodtan míg én majdnem szétrobbantam az idegtől és a sok bennem kavargó kérdéstől .

-Felejtsük el az egészet .-vettem vissza a távirányítót határozottan  .

-Gyerekes vagy.!-jelentette ki csak bámultam rá semmit mondó tekintettel ,mert már én sem tudtam mire gondoljak .

-Nem...-motyogtam halkan .

-Tényleg nem ...igazad van én vagyok öreg .-emelte fel a hangját .-hiszen te mondtad még a reptéren .

Úgy viselkedett mint egy durcás kisgyerek és még én vagyok a gyerekes (?)

-Bocsánat ...-álltam fel és rohantam fel a lépcsőn alig láttam a szobámig vezető utat a könnyeimen keresztül .

Azt mondta gyerekes vagyok ..ő mondta .

Egész végig attól féltem ,hogy túl fiatal vagyok hozzá képest és tessék...az ő szájából kell hallanom.

Mintha azt mondták volna "nem érsz semmit".

De miért is számít nekem Tony  ennyit ?

Csak feküdtem az ágyamon ölelgetve a párnámat értelmetlen hülyeségeken agyalva akikor éreztem ,hogy valaki leült mellém és a hátamat kezdte simogatni tudtam ,hogy ő az ..ki más lenne (?)

-Akkor beszéljük meg  .-fordultam felé .

Ő csak elmosolyodott és megsimította az arcomat .

-Nem azért tetszettél mert ő is .Nem is hasonlítasz rá .!-ült közelebb .

-Nem értem ...- de abban a pillanatban ahogy ezt kimondtam mindent megértettem ,egész végig ez volt a bajon ."Szerette anyut ,akkor ezért kedvel engem ...tetszett neki akkor ezért tetszem neki én is ?"..ezeken agyaltam egész végig amíg egyedül sírtam a párnámat ölelgetve ,az sem esett jól ,hogy azt mondta gyerekes vagyok ....de nem ez volt az amivel megbántott csak én sem fogtam fel .Nem akartam felfogni .

-Tetszem neked ?.-kérdeztem kicsit terelve a témát egy újabb témára ami érdekel .

Elnevette magát és kinyögött egy "igen"-t ,mintha ez olyan egyértelmű lett volna .

-Amióta csak megláttalak mezítláb futkosni a reptéri a szalagon -mosolyodott el szélesen amitől nekem is mosolyra húzódott  ajkam ..."akkor még nem is tudta ,hogy Anna lánya vagyok" -ez a gondolat újra ,megdobogtatta a szívemet .

-Tony...-kezdtem bele ,de az a hülye csomó a torkomban nem hagyta ,hogy kinyögjem a szavakat .

-Igen ?.

Mondani akartam valamit ,de inkább jobbnak láttam ha bennem maradnak a szavak amik mindig csak felfordulást okoznak és számomra minden szájból hazugságként hangzanak .

Nem számít milyen kevés ideje ismerem sőt még csak nem is ismerem ,nem tudom ki ő ,de azt igen ,hogy számomra ő az aki elérte ,hogy újra szeressek .

Senki sem tudja mennyit szenvedtem ,ezt senki sem értheti nem tudják miért akartam meghalni  ,ha tudnák sem lennének képesek felfogni .

Gyerekként szenvedtem annyit mint más egész életében én annyit sírtam 22 év alatt amennyit mást 100 -év alatt sem lenne képes.

Néha úgy érzem ,hogy egy láthatatlan kar szorítja a torkomat és minden egyes szónál ami fájdalmat okoz a kar egyre szorosabban szorítja a nyakam míg az utolsó levegőt ki nem lehelem testemből és össze nem rogyok ...néha szerettem  volna ha  ez megtörténne és holtan heverésznék valahol .

De most ,hogy megismertem Tonyi-t ,már harcolnék az utolsó levegőért is ,minden egyes percért amíg láthatom mosolyát és ragyogó szemeit .

Nem tudom mi ez az érzés ...ez még új nekem .

Nem dobálózhatok olyan szavakkal amiket nem ismerek ,én nem tudom mit jelent valakit szeretni ,senkim sem volt aki megtanított volna  rá .

Nem akarok olyan dolgot tenni amit később megbánnék ...

Nem akarok újra darabokra törni ...

-Én csak...-nyöszörögtem mikőzben probáltam összeszedni minden erőmet ,hogy hazudni tudjak neki .

Nem szerettem és nem is szoktam hazudni ,sosem ment igazán .....

-Azt szeretném ha minden egyes szót  amit kimondunk elfelejtenénk ....-hajtottam le a fejem .

-Én csak itt  vagyok és eltelik még ez a 3 hét ,elmegyek és soha többé nem kell látnunk egymást .-hazudtam tovább szemrebbenés nélkül mikőzben belül üvöltöttem .

Néha az igazság sem segít azon ,hogy az ember boldog legyen ...

Miért is kéne mindig őszintének lenni ...így talán senki sem sérül meg és az amúgy is darabokban lévő szívemen nem lesz több begyógyíthatatlan repedés.Néha amikor ugy érzem a szívem újra olyan lehet mint volt ,mosolyoghat  jön valaki és ráébreszt ,hogy ha eltöröd a poharat és megragasztod nem lesz ugyanolyan ...már semmi sem lesz ugyanaz és én sem leszek .

-Tényleg ezt szeretnéd ,elfelejteni mindent ?.-kérdezte komoly tekintettel .

-Igen.!-ejtettem  ki a számon egy újabb hazugságot amit nem szívhattam vissza....

-Mit is gondoltam .-mosolyodott el .-túl öreg vagyok ,pont ahogy mondtad ..-nevetett és törte össze a lelkem maradék darabkáját .