5.rész.

-------------------------------
Nem mondtam semmit pedig bocsánatot szerettem volna kérni ,de egyszerűen nem ment én csak sírni szerettem volna elbújva egy kicsike sarokban pont mint régen .
Nem akartam miatta sírni soha ,mert ha sírok valaki miatt azt nem fogom elfelejteni ....
Felrohantam a szobámba ráugrottam az ágyamra és ahogy csak tudtam üvöltve sírtam ...
Én nem is ezt akartam ,én vele akarok lenni
Miért mondok ki olyan szavakat amiket nem gondolok komolyan  és miért nem tudom ki mondani azt az egyetlen szót ,hogy "szeretlek"?.
Nem érdekelt ki haja meg ,nem számított ,hogy ott van én csak sírtam ,mert nem érdekelt semmi annyira fájt mintha egy tört forgatnának a szívemben .
A saját szavaim visszhangoztak a fejemben ,nem hagytak békén .
Tony nem jött , nem is bántam de rosszul esett ,mert akartam látni ,mert akartam őt ölelni .
Megcsörrent  a telefonom anyu keresett ,hozzá volt most a legkevesebb kedvem ,letöröltem  a könnyeimet nagy erőt vettem magamon és felvettem a telefont.
-Szia kincsem .-köszönt ismét sietősen
-Miért nem mondtad el ?.-kérdeztem teljesen nyugodt hangon .
-Mire gondolsz ?.
-Tudod te .! Elmondhattad volna ,hogy Tonyval együtt voltál .-sírtam el magam .
-Sajnálom kincsem ,nem gondoltam ezt olyan fontosnak ,hogy tudd ..
-Miért annyit sem érdemel meg ,hogy beszélj róla ...?.-emeltem fel a hangom
-Hogyan szakítottál vele ?.-kérdeztem ,de a választ már tudtam.
-Azt mondtam neki ,hogy felejtsünk el mindent ,és tegyünk ugy mintha ez az egész meg sem történt volna ,mert én valaki mást szerettem .-mesélte érzelem mentes hangon ,bennem a levegő is megállt ,nem erre a válaszra számítottam .Én is ezeket mondtam neki ,nem vagyok különb mint anyu ....
Pontosan olyan vagyok mint az aki sosem akartam lenni .
Kinyomtam a telefont és egyből indultam megkeresni Tony-t .
A szabályában kerestem először de ott nem volt ,a konyhában sem találtam ,felkutattam a ház minden apró szegletét ,de sehol sem találtam .Kinéztem és a kocsi nem volt sehol pedig mindig itt szokott állni a fekete Range Rovere .
Mindig elakarok futni az elöl amitől félek ...
Azt látom ,hogy nem igaz ami igazi .
Mindenhol kerestem ,mert nem akartam elfutni végre egyszer szembe akartam nézni azzal amitől félek .
Nem lehet olyan nehéz kimondani azt az egyetlen átkozott szócskát ami képes lenne lerombolni egy egész világot ...de miért nem tudom megtenni ? csak ki kell mondanom és kész .!
Órákig nem jött haza azt sem tudtam merre van,fel s alá járkáltam a bejárati ajtó előtt ...de semmi .
Este sem jött haza elindultam megkeresni körbenéztem a környéken és megkérdeztem embereket ,de a nem mentem vele sokra sőt semmire .
-Legyen szíves ,maga ismeri Tony Starkot ?.-állítottam meg egy 30 körüli férfit aki éppen a horgászbottal bajlódott a tó partján .
-Valamelyik kocsmában lesz .!-jelentette ki még mindig a bottal játszadozva .
-Ezt ,hogy érti ?.-huztam fel a szemöldököm bár ezt ő nem látta mert nem vetett rám egyetlen egy pillantást sem ,a bot lefoglalta minden figyelmét .
-Tony alkoholista ,és maga meg jobban tenné ha nem állna szóba ilyenekkel .-nézett rám komoly tekintettel .
Nem tudtam felfogni a szavait ...
Idegesen és csalódottan mentem haza  leültem a kanapéra és ott váram rá ..de semmi hajnali kettőkor  az álmosság elnyomott .
-Annyira sajnálom.!-hallottam meg Tony fáradt fájdalommal teli hangját miközben megsimította az arcomat .

Pislogtam párat és kinyitottam a szemem ott guggolt előttem véres arccal és teli sebhelyekkel .
-Tony ?.-kérdeztem hitetlenkedve .Annyira örültem ,hogy itt van és láthatom .
-Felálltam és üvölteni szerettem volna vele ,de nem ment miden egyes rossz szó amit ki szerettem volna mondani elszállt amikor könnyektől   ragyogó szemébe néztem.
Erősen magamhoz öleltem , pedig pofont érdemelt volna ...
-Már azt hittem valami bajod lett .-súgtam  vállába .
.-Sajnálom -nyomott egy puszit arcomra és eltolt magától ,mélyen a szemembe nézett ....
-Tényleg nagyon sajnálom -fogta meg mindkét csuklómat .Éreztem ,hogy itt az alkalom ..most kell kimondanom .De megelőzött ...
-Tudom ,hogy messze vagyok a tökéletestől .Nem ígérem meg ,hogy valóra válnak mellettem az álmaid  és a csillagokat sem fogom neked lehozni .Néha amikor dühös vagyok mondok olyanokat amiket nem gondolok komolyan .Nem gondoltam volna ,hogy valaha újra szerethetek ..-csúsztatta kezét csuklómról a kezembe .
-azt pedig végképp nem ,hogy téged -mosolyodott el .
Ahogy befejezte minden gondolkodás nélkül csókoltam meg ...és minden amit mondat elszállt .
Minden egyes szó "felejtsük el " valahogy elvesztette   jelentőséget ...mintha ki sem mondtam volna .
Olyan könnyűnek tűnt minden és ahogy csókolt a fellegekben éreztem magam ...
Sosem hagynám el őt senkiért és semmiért és nem fogom őt itt hagyni ...mint ahogy anyu tette vele.
Úgy éreztem mintha a kezemen lévő bilincs lehullana és kalitkám ajtaja kitárulna ...
a szívem újra dobogni kezdene és már a mosolygás sem tűnt olyan nehéznek .
Belemosolyogtam a csókba amitől ő is elmosolyodott erős karjaival simogatta hátamat a póló alatt amitől a hideg futkosott végig testemen ....
-Szeretlek .-nyögtem ki végre .!